Zöld Tea
Zöld tea

A TEA KULTÚRÁJA

A tea már a 8. századtól kezdve a mindennapi társasági élet része volt Kínában. A vendéglátást mindig egy jó teázás kísérte. Japánban pedig a 15. századra már esztétikummá vált a teázás.

A tea kultúrája

A teafogyasztást legtöbben reggelre időzítik, hogy a nap során felélénkítse őket. Azonban Nagy-Britanniában általában a késő délutáni könnyű étkezés velejárója a tea. Az ötórai teázás szokása a mai napig él a szigetországban. A Devonshire teaceremónia a legfőbb teázási hagyomány, amit nemcsak Angliában, hanem Ausztráliában, Indiában és Új-Zélandon is megtalálhatunk. Ez a ceremónia azonban szinte teljesen ismeretlen az Egyesült Államokban, mivel ott leginkább kávéznak és palacsintáznak az emberek. Amerikában a teát leginkább jéggel és citrommal (ice tea) szokás fogyasztani. De napjainkban a tajvani Boba tejes tea is egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Ez az ásziai hóbort 2000 körül kezdődött, gyakran buborékos teának is hívják ezt a változatot.

Számtalan teaceremónia ismert más kultúrákban, melyek leghíresebbike a bonyolult, formális és békés japán teaszertartás és az üzleti, tömeges és zajos Yum Cha. Egy híres író, Okakura azt mondja, hogy “A tea számunkra többet jelent, mint az ivásnak – mint olyannak – puszta idealizálása: a tea számunkra valósággal vallás, az életművész vallása.” A teakészítés hagyománya a keleti kultúrákban igen pontos lépések alapján meghatározott és külön hagyománnyal rendelkezik. A ma is életben lévő teaszertartás a 12. század folyamán a kínai zenbuddhizmus megjelenésével együtt fejlődött ki Japánban. Egy Eisai nevű zenbuddhista pap kínai tapasztalatai alapján a teáról fontos alapelveket írt le, miszerint a tea az egészség megőrzésének legfontosabb eszköze. A Japán teaszertartás ezért igazi ceremónia, mely a vendéglátó, a vendégek és a teamester között zajlik. Az esemény helye a teaház, a szukija, melynek mérete 4 és fél tatami (4*90*1,80 cm)

A teaszertartás lépései Rikjú tanítása szerint: (forrás: wikipedia.hu)

Meghívás:

A vendéglátó megbeszélte a teamesterrel, hogy kiket szeretne meghívni. Ez legalább öt, maximum hét fő lehetett.
A vendégek érkezése: A macsijában várakoznak a vendégek, akik fölkészülnek a ceremóniára.

Belépés a teaházba:

A szertartás kezdetét a teamester jelzi. Nesztelen léptekkel, mélyen meghajolva mennek be a teázóba. A mély meghajlást a teaház alacsony ajtaja is megköveteli. A vendégek meghajolnak az ikebana előtt, majd csendben körülnéznek a teaházban: megszemlélik a tokonomát, végül adott jelre letelepednek a számukra kijelölt helyre.

Teázás:

A tea előtt könnyű süteményt kínálnak a vendégeknek. A teamester először bambuszseprűvel (mat-csa) a csészébe söpri a megfelelő mennyiségű teaport, majd a bambusz merőkanállal forró vizet mer rá. Ezt a seprűvel fölkeveri. Így kap egy tea sűrítményt. Ebből a sűrítményből önt a többi vendég csészéjébe, majd erre még forró vizet öntenek.

Teaivás:

A japánok nem ízesítik semmivel a teájukat. Három lassú kortyot ír elő a szabály, tilos felhörpinteni. Több csésze teát is el lehet fogyasztani egymás után, a mennyiség nincs meghatározva.

Beszélgetés:

Miután már nem isznak több teát, a vendégek csöndes társalgásba merülnek, aminek témája általában a teaház körül forog.

Távozás:

A teaszertartást a teamester által megadott jelre befejezik. A vendégek elbúcsúznak a házigazdától, majd zajtalan léptekkel távoznak.