Zöld tea

A TEAKÉSZÍTÉS HAGYOMÁNYA

(0/0)

A teát már az ősidőktől fogva gyógynövényként használták és csak később került élvezeti cikként az asztalunkra. A legenda szerint Buddha volt az, aki felfedezte a teát, mikor egy nap a meditációja közben csészéjébe egy tealevél hullott megízesítve így italát. Egy másik történet úgy tartja, hogy Bodhidarma lemetszette szemhéjait, hogy ne aludjon el meditálás közben. A mese szerint ezek a szemhéjak változtak tealevéllé. Szintén terjed az a história is, hogy i e. 2737-ben Sen Nung császár forró vízébe tealevelek hullottak, egy frissítő és finom italt eredményezve.

A teakészítés hagyománya

A teázás története
Az európai irodalomban először egy arab kereskedő beszélt a teáról 879-ben. Úgy írt róla, mint az egyik legnagyobb bevételi forrásról.Marco Polo 1285-ben arról ír, hogy a kínai pénzügyminisztert elbocsátották, mert túl magasra emelte a tea adójának árát. A 14. században a holland kereskedők sok tealevéllel tértek vissza Kínából: szárított fűként emlegetik, amiből keserű ital nyerhető. Gyógyhatását még nem ismerték. 1560 körül a portugálok voltak az elsők, akik megkóstolhatták a japán teát. Ezt követően egyre többen írtak a teáról: elsőként Giovanni Batista Ramusio 1565-ben, L. Almeida 1576-ban, Maffeno 1588-ban és Taxeria 1610-ben. Ebben az évben megérkezik az első teaszállítmány Európába. A hollandok monopóliumot szereznek a teaföldeken.

Kezdetben nem is tudták az európaiak, hogyan kell fogyasztani a teát: volt, hogy a leforrázott tealeveleket ették meg kenyérrel.

1568-tól már a londoni kávéházak kínálatába is bekerült a tea, itt már tudták a helyes teakészítés módját. A leghíresebb teaház az 1706-ban, Thomas Twining által megnyitott Arany Oroszlán volt, ahol fogyasztani és vásárolni is lehetett a teákból. Ők fejlesztették ki egyébként az Earl Grey teakeveréket.
1773-ban a bostoniak tiltakoznak a teára kivetett adó miatt: a bostoni teadélutánon a brit teaszállítmányokat a tengerbe dobálják.
Az 1860-as évektől klipperekkel (gyors vitorlás hajók) szállították a teát. A Great Tea Race nevezetű eseményen fogadásokat is kötöttek, hogy melyik hajó ér be leggyorsabban. A Cutty Sark teaklipper 1922-ig szállította a teát.

A teakészítés kultúránként eltérő folyamatokat hordoz. Az európaiak szokás szerint a leveleket lazán elhelyezik egy teáskannában, majd erre öntik a forró vizet. A teát nem szabad öt percnél tovább áztatni (az áztatást az angolok brewing-nak vagy mashing-nek nevezik), mivel ezután tannin szabadul fel, ami csökkenti a teofillin és a koffein hatását, illetve meg is keseríti a teát. Néhány teát, például a zöld, az Oolong vagy a Darjeeling-et még ennél is kevesebb ideig lehet csak áztatni. Miután a levelek kiáztak egy teaszűrő segítségével távolítsuk el őket. A mai világban leginkább nem a levelekhez jutunk hozzá, hanem csak a filterekhez. Általában ezt forrázzuk le. Mivel már szinte mindenfajta teát lehet filterben kapni, ezért ez a 21. században nagyon népszerű módszer. Az igazi ínyencek viszont, még mindig a hagyományos kannában készített teát kedvelik.

A teakedvelők azt állítják, hogy a teát nem szabad megkeverni (angol: szellőztetés), mivel ettől nem lesz ugyan erősebb a tea, viszont hamarabb szabadulnak fel a tanninok, így szintén nagyobb eséllyel lesz kesernyés a tea. Szintén ez az oka annak, hogy nem szabad teljesen kifacsarni a teafiltert. Ha erősebb teára vágyunk, akkor használjunk több tealevelet. Hogy a tannin-mentes tea megmaradhasson anélkül, hogy azt azonnal csészékbe kellene önteni egy második teáskannát használunk. A főzéshez használt kannához a legjobb a mázatlan agyag- vagy kőedény: általában a Yang-Xi kannákat tartják a legmegfelelőbbnek erre. A felszolgáláshoz használt kanna leggyakrabban porcelán, ami a hőt jobban megtartja.

A fekete teákat 100 fokos vízzel érdemes leforrázni, a zöld teáknak azonban elég 80-85 fokos víz is. Minél jobb minőségűek a tealevelek, annál alacsonyabb hőmérsékletű vízzel kell leforrázni, hogy ne sérüljön az antioxidáns tartalma.

A teát különböző adalékkal ízesíthetjük: népszerű a cukor, a méz, a citromlé, a citromsav, de a bor, a pálinka, a brandy, a rum, a vaj és a tej is egyre inkább megszokott teaízesítő. A legtöbb ínyenc nem használ tejszínt, mivel az túlerősíti a tea aromáját, míg a vaj, és a tej semlegesíti a maradék tannint. Amikor a teát tejjel fogyasztják, az ínyencek mindig a tejhez adják a teát és nem fordítva. Ezzel megelőzik a tej csomósodását, jobb emulziót és kellemesebb ízt nyerünk. A szeszes italokat, csak nagyon kis mennyiségben, közvetlenül a fogyasztás előtt adjuk hozzá, mert elnyomhatják a tea aromáit.

Értékelés
(0/0)
Értékelés Írása
Ez a név fog megjelenni a hozzászólásodnál!
Pl.: Nagyon egészséges, jó ár, stb.
Pl.: Csomagolás, kevésbé hatásos, stb.
Minimum 20 karaktert írj! Az elküldött értékelés perceken belül megjelenik az oldalon! (Kötelező).